Milyen hatással lehet a magyar szabályozásra Karsai Dániel méltóságos halálért indított strasbourgi pere?

Sürgősséggel, november 28-án tart nyilvános tárgyalást a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) Karsai Dániel ügyében. A halálos beteg ügyvéd és alkotmányjogász azért fordult a testülethez, mert a magyar törvények nem engedik, hogy „értelmetlen szenvedés helyett méltósággal” fejezze be az életét.

Karsai Facebook-posztjában maga írt arról, hogy tavaly augusztusban ALS-t diagnosztizáltak nála, mely egy úgynevezett moto-neuron betegség. Ebben szenvedett Stephen Hawking világhírű fizikus is, lényege, hogy az izmokat mozgató idegsejtek elsorvadnak, ami teljes bénuláshoz vezet. A betegség végén a légzőizmok sem működnek, a légzési funkciók megszűnnek, és a halál fulladás miatt következik be, mindez azonban a mentális képességeket nem érinti, a fentieket teljesen tiszta tudattal élik végig a betegek.

„A betegség utolsó szakasza gyakorlatilag vegetatív létezés, bármiféle tudatos aktivitás vagy kommunikáció lehetősége nélkül. A létezés ezen formája számomra mindenfajta értelmet és méltóságot nélkülöz. Ebben a helyzetben szilárd meggyőződésem szerint joggal igényelhető, hogy az embernek legyen joga az értelmetlen szenvedés helyett méltósággal befejezni az életét” - írta.

Arra azonban az RTL Klubnak csütörtök este nyilatkozó Karsai is figyelmeztetett, hogy a problémát közvetlenül még egy esetleges pozitív ítélet sem oldja meg. Az életvégi döntésekhez ugyanis a magyar kormánynak kell lépéseket tennie, méghozzá jogszabálymódosításokkal.

De akkor mi is pontosan a strasbourgi bíróság szerepe, és milyen gyakorlati következményei lehetnek a Magyarországon egyedülálló pernek?

Opció van, de diszkriminál

Az Emberi Jogok Európai Bíróságáról sokan hiszik azt, hogy az Európai Unió intézménye, de ez tévedés. Az EJEB egy nemzetközi bíróság, melynek feladata, hogy az Európa Tanács által elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezményét betartassa, és megállapítsa, ha azt valamelyik tagállam megsérti. Ez az egyezmény védi a többi közt az élethez és a tisztességes eljáráshoz való jogot, a magán-és családi életet, vagy éppen a véleménynyilvánítás és a vallás szabadságát.

Az egyezményt Magyarország 1993-ban hirdette ki, azóta az EJEB ítéletei a magyar államra nézve is kötelező érvényűek. Bár a strasbourgi bírósághoz csak akkor lehet fordulni, ha a panaszos már minden hazai jogorvoslatot kimerített, van kivétel: ha hazai jogorvoslatra nincs lehetőség, közvetlenül is lehet pert indítani - mondta a hvg.hu-nak Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza.

Pontosan ez történik most Karsai Dániel ügyében is, az ő helyzetére ugyanis lényegében nem kínálnak megoldást a jelenlegi magyar jogszabályok – magyarázta Stánicz Péter, az ügyvéd egyik jogi képviselője. Az 1997-es magyar egészségügyi törvényben jelenleg egyetlen életvégi döntéssel kapcsolatos opció van: a beteg visszautasíthatja az életmentő vagy életfenntartó kezelést. Ennek is rendkívül szigorú szabályai vannak, de az orvosoknak tiszteletben kell tartaniuk, vagyis a beteg dönthet úgy, hogy ilyen körülmények között nem akarja tovább húzni a terápiáját, ez pedig végső soron a halálához vezet.

Az életvégi döntéseknek egyébként még két másik kategóriája létezik: az asszisztált öngyilkosság, amikor a beteg egy harmadik féltől megkapja az ehhez szükséges eszközöket, de ő maga hajtja végre azt. A másik az eutanázia, amelyben mindent egy harmadik személy, általában orvos végez. Ezeket azonban a jelenlegi magyar törvények tiltják és szigorúan büntetik.

Az ALS-betegeknek azonban egyikre sincs lehetőségük. Az ő esetükben az életfenntartó kezelés, ami sok esetben a lélegeztetést jelenti, sokszor csak a legutolsó órákban következik be. Ekkor azonban a beteg gyakran már akár évek óta magatehetetlen, ahogy Karsai fogalmazott, „gyakorlatilag vegetatív állapotban van”.

A strasbourgi beadvány egyik leghangsúlyosabb részében az Egyezményben foglalt önrendelkezési jogra, az embertelen, megalázó bánásmód tilalmára és a világnézeti meggyőződés szabad megválasztásához való jogra hivatkoznak.

„Aki ALS beteg, az lényegében bele van kényszerítve, hogy előre látható, iszonyatos fizikai szenvedéssel, kiszolgáltatottan élje végig az életét, ami lelkileg is elképzelhetetlenül megterhelő, ez szerintünk eléri a kínzás és az embertelen bánásmód határát” – sorolta indokaikat Stánicz Péter.

„Vannak olyanok, akik az utolsó pillanatig szeretnének élni, mások nem így látják. Mi azt szeretnénk, hogy ezt a lehető legszemélyesebb döntést mindenki maga hozza meg” - tette hozzá.

Hivatkoznak ugyanakkor a diszkriminációra is, és beadvány markáns eleme a területen kívüli hatály is. A btk. alapján ugyanis azok a hozzátartozók is felelősségre vonhatók, akik külföldre kísérik beteg szerettüket, hogy ott fejezzék be életüket, valamint az orvosok is, akik ebben részt vesznek.

„A mi célunk, hogy bebizonyítsuk, a magyar állam által biztosított életvégi döntésekből bizonyos betegségtípusokban, így például az ALS-ben szenvedők kiesnek. Míg egy daganatos beteg élhet vele, ők betegségük sajátosságai miatt nem, erre pedig nem reflektál a magyar jogszabály” – mondta Stánicz Péter.

Ellenőrizni lehet, kikényszeríteni nem

Bár előre nem lehet megmondani, hogy milyen ítéletet hoz majd az adott ügyben az EJEB, Stánicz Péter azt mindenképpen nagy sikerként könyveli el, hogy elfogadták a sürgősség iránti kérelmüket, valamint azt is, hogy az ügy hivatalos bejelentésénél a testület az emberi jogi egyezmény mind a négy általuk hivatkozott cikkét megemlítette – így sokkal tágabb térben tudnak majd tovább mozogni.

Ítélet a nyilvános tárgyaláson nem lesz, ott csak meghallgatják a feleket, de valószínű, hogy a döntéshozatalnál is figyelembe veszik majd a sürgősségi eljárást.

A legfontosabb következmény viszont akkor születik, ha a későbbi ítéletben elmarasztalják a magyar államot, és megállapítják, hogy a magyar szabályozás megsérti az emberi jogi egyezményt. Ez a döntés ugyanis kötelező érvényű a magyar államra és végre kell hajtani. Ezt az Európa Tanács miniszteri bizottsága felügyeli, akik félévente megvizsgálják, hogy az adott államok végrehajtották-e az EJEB ítéleteit, ha nem, akkor felszólítják őket rá.

Az ugyanakkor, hogy ennek a gyakorlatban lesz-e bármilyen hatása a magyar jogalkotásra, már más kérdés. Innentől ugyanis a magyar államon múlik, hogy eleget tesz-e az ítéletnek és változtat-e a jogszabályokon. Erre azonban a kötelező érvényű döntés ellenére sincs feltétlenül garancia: a bírói jóváhagyás nélkül végzett titkosszolgálati megfigyelések miatt indított Szabó-Vissy perben ugyan már 2016-ban elmarasztalta a magyar államot a testület, de azt a kormány azóta nem hajtotta végre.

Stánicz Péter azonban azt reméli, hogy egy ilyen fontos, lényegében az egész társadalmat érintő ügyben más lesz a helyzet.

„Számunkra az a fontos, hogy elinduljon egy párbeszéd, és nem úgy éljük meg, hogy a magyar kormány lenne az ellenfél. A célunk nem egy “háborús helyzet” létrehozása, hanem hogy szülessen egy mindenki számára megnyugtató megoldás, ami tiszteletben tartja minden ember méltóságát és önrendelkezéshez való jogát. Az egészségügyi törvényt 1997-ben hozták, azóta rengeteget fejlődött az orvostudomány, ma már nem csoda, ha valaki meggyógyul, hanem inkább elvárás. Ezzel együtt az életvégi döntések is rengeteget változtak, amire viszont már nem reflektál a több mint 25 éves jogszabály” – mondta.

Lehet következménye

A TASZ jogásza, Asbóth Márton azt is kiemelte, hogy egy esetlegesen elmarasztaló EJEB ítélet azt sem mondja meg a magyar államnak, pontosan mit is kell ahhoz csinálnia, hogy megszüntesse a jogsértést, azt pedig pláne nem, hogy mit írjanak bele a jogszabályokba.

Asbóth úgy látja, az ügy főleg az egészségügyi törvényt, és a büntető törvénykönyvet érintheti. Egyik következménye lehet például, hogy Strasbourg ezekben az esetekben befagyasztja a btk. alkalmazását. Vádat ettől még lehet emelni az ellen, aki segített halálos beteg rokonának, de a bíró számára már ott lesz az EJEB ítélete, ami kimondja, hogy a jogszabályt nem lehet alkalmazni.

Ez azonban az életvégi döntések gyakorlati részét még nem oldja meg – itt jön képbe az egészségügyi törvény módosítása. Asbóth szerint ennek kivitelezése jogalkotásilag nem lenne hatalmas feladat, hiszen több európai országból is vannak már rá gyakorlati példák, „semmit nem kell feltalálni”.

Az Európai Unióban jelenleg Portugáliában, Spanyolországban, Belgiumban, Hollandiában és Luxemburgban is engedélyezik az aktív eutanáziát, de hasonló törvényeket hozott Svájc, Kolumbia, Kanada és Új-Zéland is. Ezekben az országokban arra is ad garanciákat a jogszabály, hogy az esetleges visszaéléseket megakadályozza.

Azt, hogy a magyar állam mikor mozdulhat el ebben az irányban, azt a méltóságos halálért küzdő Karsai Dániel sem tudta megjósolni.

„Magyarországon, ha a jogalkotó, ha akar, tud gyorsan is jogot alkotni. Én azt szeretném, ha erről a nagyon nehéz kérdésről értelmes, kulturált, a másik embert maximálisan tiszteletben tartó párbeszéd indulna, aminek a végén remélhetőleg a nekem kedvező döntés ürügyén elmozdul a szabályozás a totális tilalomtól” – fogalmazott.