Ha tévékre gondol az ember, nem biztos, hogy elsőként a Philips márkanév fog elsőként beugrani, pedig a holland vállalat az elmúlt időszakban meglepően jó készülékeket tett le az asztalra, Ambilight nevezetű fejlesztésük pedig teljesen új szintre tudja emelni a tartalomfogyasztást. Nálunk a The One 65 hüvelykes változata járt, annak is 8818-as jelzésű példánya, amely a termékcsalád drágábbik, ám ezáltal jobb specifikációkkal is rendelkező modellje.
A készülék egy teljesen átlagosnak mondható kartoncsomagolásban érkezett hozzánk, amit a hatalmas mérete (145,1 × 90,5 × 28,1 centiméter) ellenére egyedül is össze lehetett szerelni – bár ezt a tévé épségének megőrzése érdekében egyáltalán nem ajánljuk, mindenki jobban jár, ha párban állnak neki a kihívásnak. Barkácsolni egyébként nem sokat kell, amennyiben a mellékelt talppal szeretné használni a készüléket, mindösszesen hét csavar behúzásával kell megbirkóznia, és már használhatja is a készüléket.
Mivel egy LCD LED panelről beszélünk, lélegzetelállító vékonyságra nem érdemes számolni, a tévé vaskos, szemből ez azonban egyáltalán nem észrevehető – itt csak a rendkívül vékony kereteket fogjuk látni, melyeknek köszönhetően öröm a panelre tekinteni. A nálunk járó The One egy 65 hüvelykes átmérővel, 4K-s felbontással, 8-bites színmélységgel, akár 120 hertzes képfrissítéssel 10 milliszekundumos válaszidővel és 500 nites maximális fehérfényerővel rendelkező panelt kapott, ami támogatja a Dolby Vision és HDR10+ szabványokat is.
A háttérvilágítást Direct LED technológiával oldotta meg a Philips, így a feketék bizonyos esetekben valódi feketék is lehetnek – OLED-szintű látványra azonban nem szabad számítani.
A betekintési szögek egyébként rendben vannak, oldalról nézve egyáltalán nem torzulnak a színek, ha azonban felfelé vagy lefelé mozgunk, már tapasztalhatunk enyhébb elváltozásokat. Valljuk azonban be, függőleges mozgást nem nagyon fogunk végezni a készülék előtt, maximum csak akkor, amikor eldőlünk a kanapén, vagy guggolásokat csinálunk egy videós fitneszprogram kíséretében.
Vissza a 2010-es évekbe
Egy LG-féle Magic Remote illetve a Samsung legújabb tévéihez járó okostávirányitó látványa és képességei után szó szerint félelmetes volt a The One-hoz járó vezérlő látványa. A távirányító pontosan úgy néz ki, mint azok, amelyeket még a 2010-es évek elején csomagoltak a készülékekhez, emellett pedig még használata is kényelmetlen. Kialakítása nem ergonomikus, a gombok túl magasan helyezkednek el, csupán a tapintásra hagyatkozva pedig nem lehet kellően pontosan kitalálni, hogy éppen melyik gombot készülünk lenyomni, így kénytelenek vagyunk lenézni. Az energiaellátásról két elem gondoskodik, így az innováció ezen a téren is elmarad, cserébe azonban jó ideig biztosak lehetünk benne, hogy nem kell a készülék töltésével/elemcseréjével foglalkoznunk.
A hangzásért egy 40 wattos egység felel, mely teszi a dolgát, teljesítménye azonban nem kiemelkedő – hiába támogatja a tévé a Dolby Atmos hangzást is, ez továbbra is csak egy olyan marketingfogás, ami papíron jól mutat, a gyakorlatban azonban semmi köze sincs a valódi Atmos-élményhez.
A készüléken egyébként a Google-saját fejlesztésű szoftveres felülete, az Android TV fut, mely gyors, használata egyszerű, nem utolsó sorban pedig remekül is néz ki. Az alkamazásboltban számtalan appot le tudunk tölteni, még olyanokat is, mint például a TikTok, hatalmas hátrány azonban, hogy a Netflix-szel, a Disney Plusszal és az Apple TV-vel szemben az HBO Max nem kompatibilis a készülékkel. Az alkalmazásbolt ugyan felajánlja a streaming appot letöltésre, amint azonban rákattintunk az ikonjára egy felirat fogad minket, miszerint az app ezen verziója nem támogatja a Philips készülékét – így amennyiben rendelkezik HBO-előfizetéssel, ezt mindenképp érdemes lesz a vásárlás előtt számításba vennie.
Bevilágítja a szobát
Természetesen a The One is rendelkezik a Philips mára már védjegyévé vált funkciójával, az Ambilighttal, ami bizonyos esetekben teljesen új szintre emelheti a tévézés élményét. A funkció lényege, hogy a készülék hátulján található ledek képesek bevilágítani az előttük található teret – ideális esetben tehát a falat, vagy amennyiben a tér közepén helyezkedik el a készülék, úgy akár az egész szobát.
Alapjáraton a ledek fénye a kijelzőn megjelenő tartalmat követi le, így például ha egy kékes jelenet közben a jobb felső sarokban egyszer csak megjelenik egy zöld levelektől burjánzó faág, a ledek a jobb felső sarokban zöldre váltanak.
Amellett, hogy a funkció természetesen teljes egészében is kikapcsolható a távirányító külön erre dedikált gombjával, más funkciókkal is felvértezhető. Zenehallgatás mellé például érdemes átkapcsolni a ritmus opcióra, így a ledek nem a videóklip színét fogják lekövetni, hanem a zene ritmusára kezdenek el a szivárvány összes színében vibrálni – ezzel pillanatok alatt bulihangulatot teremtve. Ezek mellett azt is kérhetjük a tévétől, hogy csak egyetlen színt jelenítsen meg folyamatosan, a “Támogassa a csapatát” opciót választva pedig egy gombnyomással nemzeti színekbe öltöztethetjük a lakást – ekkor ugyanis piros, fehér és zöld színekben kezd el világítani a tévé.
Összegezve
A Philips új tévéje tehát valóban remek specifikációkkal rendelkezik, ráadásul nem csak a filmnézők, hanem akár videójátékok szerelmeseinek is jó választás lehet – a The One azonban korántsem tökéletes. A 430 ezer forintos ajánlott fogyasztói ár egyáltalán nem kevés, a 65 hüvelykes divízióban azonban még versenyképes tud maradni – az ár miatt azonban mindenképp érdemes fontolóra venni már más gyártók termékeit is. Az LG például pontosan ugyanennyiért kínálja az 55 hüvelykes C2-t, ami ugyan egy kisebb kijelzővel szerelt tévé, ezt leszámítva minden területen felülmúlja a The One specifikációit – amennyiben azonban mindenképp ekkora képernyőméretet szeretne, nem nagyon más választása, mint a Philips megoldása.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)
