A nyugalmazott váci megyéspüspök szerint a hívek csökkenésével akár meg is tisztulhat kicsit az egyház.
“Eddig próbáltuk elhitetni magunkkal, hogy minket nem érint az elvilágiasodás, a szekularizáció, hogy mi kívül állunk ezen az európai tendencián, most pedig szembesültünk vele, hogy ez nem így van” - nyilatkozta Beer Miklós nyugalmazott váci püspök a Klubrádiónak. Mint mondta, a jóléti társadalom egyik jellemzője, hogy magabiztosabbá teszi az embereket, akikben van egy olyan érzés, hogy “megoldjuk magunk a problémáinkat, anyagilag jól állunk, nincs nekünk szükségünk égi segítségre”, de azt meglepőnek tartja, hogy még a “külső támogatás” ellenére is csökkent itthon a magukat vallásosnak vallók száma.
Bár szomorúnak tartja, hogy a magyar társadalomban olyan nagy arányú az érdektelenség, közömbösség a vallás iránt, hogy a népszámláláson 40 százalék nem válaszolt a kérdésre, nem lepődött meg az eredményeken, hiszen folyamatosan látja, hogy egyre kevesebben járnak templomba, különösen a fiatalok.
Arra a kérdésre, lehet-e ennek köze ahhoz, hogy az elmúlt években erős politikai üzenet társult a kereszténységhez Magyarországon azt mondta, nem tesz jót az egyháznak, ha politikai hátszele van, a friss adatok pedig azt mutatják meg, hogy az egyház és az állam szétválasztása mindenekelőtt való.Beer Miklós ugyanakkor arról beszélt, bizakodó Ferenc pápa munkássága miatt, mert az egyházfő belső vallási megújulásra, reformra serkenti a katolikus egyházat, amely elvezethet ahhoz az “őszinte önvizsgálathoz”, amire kétségtelenül szükség van és amellyel az egyház megtalálhatja a helyét a felgyorsult világban. Bár csak óvatosan, de hozzátette azt is, a hívek számának csökkenése nem feltétlenül árt, hiszen ezzel az egyház tisztulhat is, annak jövőjét ugyanis “nem a számokban és a nagy tömegekben, hanem a hitelességben” látja.
Fábri György: Egyházfogyatkozás - kommunikáció vagy megrendülés?
Vélhetően mind a kormányoldal, mind az ellenzéki világ marad a megszokott szövegpaneleknél, amikor a keresztény hívők számának további hazai csökkenését értékelik. Pedig fontos volna, hogy a kereszténység jövőjéről való közös gondolkodást kiemeljük az uralkodó politikai beszéd közegéből és sémáiból, írja szerzőnk. Vélemény.
